Mutatkozz be, kérlek! Mondj pár szót magadról!
Ha úgy kezdeném, hogy ötven elmúltam, akkor most mindenki bezárná az oldalt, mert azt gondolná, te jó ég, a vén spiné most lenyom egy komplett, százkötetes Háború és békét, ennyi évvel a háta mögött. Lehet, jobb lenne, ha csak annyit mondanék, hogy lóversenyre járok, rengeteg pezsgőt iszom, és időnként úgy súgnak össze a hátam mögött, hogy „Nézd, ott megy az a kalapos, kutyás nő, az a whispercafe-s”.
Az esküvők világában szertartásvezetőként dolgozom. Ezt a csodálatos hivatást megalapozta a hosszú évtizedekre visszatekintő újságíró múltam. És megalapozta az, hogy végtelenül szeretem a szépet és a boldogságot, a különleges alkalmakat, a stílusos miliőt. Figyelemmel vagyok a világra, meglátom a szépet és a legkeményebb helyzetekből is igyekszem kihozni a legtökéletesebb jót. Férjem van és egy csodálatos kislány kutyám, Dió, a törpetacskó. Ő, törzskönyvi nevén Hubertus Primus Whisper, a saját internetes magazinom, a Whisper Cafe névadója is.
A lóversenyre járást és a pezsgőzést azért finomítanám, mert ez így leírva, meglehetősen léha életmódot takar. A lóverseny egy kitűnő, szabadtéren eltölthető program, és a férjemmel mindketten csodálattal rajongunk a lovakért, a pezsgőzés pedig munkahelyi kötelességem. Szentségtörés lenne, ha az esküvő végeztével nem koccintanék az ifjú feleség és férj boldogságára.
Honnan jött az ötlet, hogy szertartásvezetéssel foglalkozz?
Négy évvel ezelőtt, 2020-ban a legjobb barátaink mellett állhattunk a férjemmel az esküvőjükön, mint tanúk. Az esketést szertartásvezető tartotta. Addig soha nem hallottam arról, hogy léteznek az anyakönyvi hivatalon kívül is olyan személyek, akik egy párt útnak indíthatnak a közös életük felé. Egy pillanat volt, amikor megfogalmazódott bennem: ez egy boldogság-gyáros szakma, én is ezt akarom!
Segíts az olvasóknak, mi a különbség a szertartásvezető és az anyakönyvvezető között?
Az anyakönyvvezető a törvény erejénél fogva, a házassági jogot szabályozó jogszabályok által köti össze a párt. A szertartásvezető – az így, törvényesen már megkötött házasságot követően – megerősítő szertartás keretében esketi a párt, nem a törvény, hanem a „szerelem által felruházott jogánál fogva”.
Hogy ez mit jelent a valóságban? Végtelenül tisztelem az anyakönyvvezetőket. Rendkívül sokrétű munkát látnak el a hivatalokban. Számos feladatuk mellett nem csupán házassági, hanem születési és halotti anyakönyvezést is végeznek. És bár meglehetősen száraz, papírtologatós munka ez, még nem találkoztam egyetlen olyan anyakönyvvezetővel sem, aki nem szívből, a legszebb, legmeghatóbb szertartást szerette volna nyújtani a házasulandóknak. Azonban az anyakönyvvezető hivatali személy, akinek szigorú szabályok, munkaidő, nyitva tartási idő és helyrajzi kötelék korlátozza a lehetőségeit. Nem tarthat esküvőt ünnepnapokon, vasárnapokon. Nem mehet túl a közigazgatási határán. A párnak nincs lehetősége az anyakönyvvezetőt kiválasztani, így – a legtöbb esetben – egy számukra ismeretlen személy tartja életük nagy eseményét.
Milyen előnyei vannak egy szertartásvezetőnek? Hogyan tudnál azoknak a pároknak segíteni, akik még nem döntöttek ezzel kapcsolatban?
A legfontosabb, hogy a szertartásvezető személye szimpátia alapján megválasztható. Különös tekintettel arra, hogy az esketéskor a pár már túl van a hivatalos procedúrákon, és a szertartásvezető szabadon rendelkezik az idejével, így a hét bármely napján, akár ünnepek alkalmával is tarthat házasságkötést, bármiféle helyrajzi kötöttség nélkül. Módja van a párral bár hányszor telefonon, vagy akár személyesen is beszélgetni, megismerni őket, az ő elképzelésükre, személyiségükre, ízlésvilágukra formálni a ceremóniát. Számára nem jelent problémát, ha váratlan időjárási helyzet, például egy órán át tartó zápor miatt csúszik a szertartás. Nem korlátozza munkaidő, a legnagyobb nyugalommal megvárja, amíg elvonulnak a felhők és újra kiderül az ég. Mindezek mellett a szertartásvezetők épp olyan felkészültséggel, eszköztárral rendelkeznek, pontosan ismerik az esketés szabályos tematikáját, ahogyan egy anyakönyvvezető.
Hogyan, mi alapján tudja a pár a hozzá leginkább illő szertartásvezetőt megtalálni? Milyen szempontokat vegyenek figyelembe?
Éppen úgy kell szertartásvezetőt választani, mint egy útitársat az El Camino-ra. Meg kell bízniuk benne. Legyen rendkívül tájékozott, kellemes beszélgető partner, érdeklődő és nyitott a pár felé. Minden – esküvővel kapcsolatos – bizonytalanságunkra tudjon választ adni. Teljen el az „utazásunk” vele az első találkozástól egészen az esküvőről való kivonulásig úgy, hogy mindig szívesen gondoljanak vissza arra a személyre, akivel megjárták ezt a néhány hónapon át tartó boldogság-utat.
Hogyan zajlik a megbeszélés egy szertartásvezetővel, mikkel kell készülnie a párnak?
Ez az a találkozó, amelyre nem kell felkészülni. Úgy kell tenni, mint amikor a nagyikánkhoz megyünk kalács, kakaóra, zongoraóra után. Felszabadultan. Egyetlen fontos, hogy legyen meg a dátum, amelyet kitűztek esküvőjük napjául. És majd a szertartásvezető szépen fölteszi a kérdéseket, amely dolgokról többnyire a párnak addig fogalma sem volt, hogy gondolni kell rá.
Milyen szertartástípusokkal, ceremóniákkal találkoztál már? Melyek a legjellemzőbbek? Van kedvenced?
Első blikkre kedves pillanatai lehetnek ezek az esketésnek, azonban mindig azt tapasztalom, hogy már a ceremónia tárgyának kiválasztása, beszerzése is fejtörést jelent a párnak. Mintha ez muszáj lenne. A kellékeket készítő, forgalmazó szolgáltatók óriási kínálattal látják el a házasulandókat. Homoköntő szett, csomókötő táblácska, lakatceremónia közül választhatnak. Bort szódával és gint tonikkal öntögethetnek, palacsintát tekerhetnek kakaóporral és festéket pacázhatnak vászonra. Ám gondoljuk csak át. Az italkeverésnek a bárpultban a helye, elvégre az esküvő nem koktélbár. A palacsinta tekerése után kreatív fotózásra menni összekakaózott ruhában, csorbult sminkkel, több mint kellemetlen. És bár, vegyük a homokceremóniát, elmondom, hogy „kérem, öntsék össze ezeket az önöket jelképező homokszemeket ebbe a vázácskába…”, mindeközben a násznép csak a pár hátát látja, rólam pedig azt gondolja, micsoda sértés, ez a nő homokszemeknek nevezi a mi drága gyermekeinket. És semmit, de semmit nem látnak abból, hogy mi is történik az asztalnál. A párnak viszont lesz egy porfogója, ami az évek múlásával a pincében, padláson fog kikötni, közvetlenül a kiszuperált síbakancs és a gyerek kinőtt görkorcsolyája mellett.
Ne untassuk ilyesféle dolgokkal a násznépet. Számukra az igenek és az első hitvesi csók a várt momentuma a szertartásnak. Ha mindenképpen tárgyi emléket szeretnénk hagyni a nagyvilágnak és magunknak erről a napról, kiránduljunk el egy lakatfalhoz – ez egyébként a kreatív fotózás egyik eseménye is lehet – és lakatoljuk föl magunkat számtalan másik szerelmes pár mellé.
A gyertyagyújtás például szép. Akik nem tartanak templomi szertartást, kicsit pótolja a meghitt misztikumot. És nagyon vágyom egy párra, akik pillangókat szeretnének röptetni, mert a káposztalepkék lélegzetelállító táncot tudnak produkálni, és őket a magasban még a násznép is csodálhatja.
Mi a kedvenc részed egy szertartásban?
Fölcsendül a zene, a menyasszony bevonul. Valamennyi alkalommal boldogsággal, meghatottan nézem végig, ahogy megteszik – többnyire az édesapjuk támogató karjába kapaszkodva – az utat, álomszépen, ragyogó, ám izgatott tekintettel vőlegényükhöz és hozzám. És ott vannak az apukák… Minden szülőnek szívszaggató érzés átadni egy másik férfinek a kicsi leányát, élete értelmét, akit egészen addig a pillanatig óvott, féltett. Az esküvők után még napokig látom magam előtt a meglett férfiak könnyes, ám boldogsággal teli pillanatait, amikor a legnagyobb bizalommal, hittel átadják a gyermeküket a jövendőbelijüknek.
Van olyan kérés, amit nem vállalsz el? Volt már esetleg ilyen?
Óriási szerencse, hogy Magyarországon már nem jellemző a kényszerházasság. Soha, de soha nem adnék össze olyan párt, akik nem a szívük szavát követe, önszántukból kötnék össze életüket.
Az egész országban elérhető vagy?
Az esküvő kiállításokon gyakran találkozom Budapesttől távol, akár három-, négyórányi autóútra élő párokkal. Megtiszteltetés, ha engem választanának, azonban mindig elmondom, hogy a nagy távolság mind a kapcsolattartásban, mind pedig az esküvő napján némileg akadály, és az útiköltség nagyban megnöveli a szertartásvezető díját is. Az ország bármely pontján ismerek olyan kedves kolléganőket, akiket boldogan, őszinte meggyőződéssel ajánlok magam helyett.
Mennyi idővel az esküvő előtt érdemes egy szertartásvezetőt megkeresni?
Akkor, amikor már eldöntött az alkalom időpontja. Ha ez a nap még szabad a szertartásvezető számára, akkor ez lehet egy év is, ám az sem jelenthet akadályt, ha már csupán néhány hét van hátra a nagy napig.
Te milyen stílust képviselsz a szertartáson?
Az eleganciát szeretem az esküvőkön. És itt nem a marinírozott, lazacba tekert articsókára, csokornyakkendős pudlikra, vonósnégyesre és a Versailles-i kastélyparkra gondolok. Bár megjegyzem, ezt én mind imádom. Igyekszem már a készülődés során arra az útra terelni a jegyespárt, hogy ez az esemény megkívánja a kifinomultságot, a mértéktartást, hiszen önmagában az érzelmek, a szívüket és lelküket is ünnepibe öltöztető násznép, és az élete során ekkor legcsodálatosabb menyasszony már önmagában megkoronázza a show-t.
Van kedvenc esküvői emléked? Volt valami nagyon különleges kérés hozzád? Elmeséled, hogy mi történt?
Minden esküvőről őrzök boldog pillanatokat, emlékeket. Visszatekintve valamennyi elementáris, magával ragadó esemény a számomra. A legkülönlegesebb talán az volt, amikor a dress code-hoz igazodva – „Carrie Bradshaw elbaltázott esküvője” – nekem is hat rétegű tüllszoknyát kellett viselnem. Vicces volt, mert úgy nézett ki a teljes násznép, mint egy Hattyúk tava előadáson a tánckar.
Hol, milyen felületen tudnak téged megtalálni a párok?
A Whisper Cafe Magazin oldalán – whispercafe.hu – valamennyi elérhetőségem megtalálható. Első személyes találkozásra remek alkalmak a tavasszal és ősszel megrendezésre kerülő esküvő kiállítások, amelyeket épp ezzel a céllal hívnak életre, hogy rendkívüli, mindenre kiterjedő segítséget nyújthassunk a pároknak.
Interjúnkat pedig egy közös fényképünkkel zárnám, mikor Vácon találkoztunk és órákig beszélgettünk nevettünk együtt, imádtam! 🙂